A Kalóz, vagyis Marco Pantani.

 

Diavetítéshez kattints a képre

Az utolsó kerékpáros, aki ugyanazon évben képes volt megnyerni a Girót és a Tourt.

Ő volt A hegyimenő aki szerette a Zoncolant és a Mortirolót.

Egy olyan kerékpáros, akit a rajongók szeretete a mennybe emelt és akit akarata a kerékpáros világ csúcsára juttatott.

Egy olyan kerékpáros, aki belehalt abba, hogy a sakálmédia nem hagyott neki egy nyugodt pillanatot, és hogy ennek hatására a rajongói elfordultak tőle. 

 

2004 február 14 óta nincs köztünk.

 

Pedig szinte meseszerű volt élete első része. Gyerekkorában anyja női bringájával elment a helyi fiúcsapat edzésére, és nemhogy leszakadt volna tőlük, de még a hegyen is elöl tudott maradni. 14 évesen megnyerte az első versenyét, majd a Giro 23 év alattiaknak rendezett versenyét ( a "Baby Girot") 1992-ben. Aztán 24 évesen a Carrera csapat leigazolja, és ő megnyeri a Giro 14 és 15-ik szakaszát.

Diavetítéshez kattints a képre

Összetettben megveri ugyan Induraint, de csak második lesz Berzin mögött. Sokan ma is azt mondják, hogy ha nem kellett volna segítenie Chiapuccit - aki a csapattársa volt - akkor nyerhetett volna. Abban az évben a Touron harmadik lett, Indurain és Ugrumov mögött, de övé a legjobb fiatalnak járó fehér trikó.

Aztán egy autóbaleset miatt az 1995-ös Girót ki kell hagynia, de a Touron ott van, és két szakaszon is diadalmaskodik, melyből az egyik a legendás Alpe D' Huez:

 

VIDEO 1

 

Ebben az évben a VB-n harmadik tudott lenni, Indurain és Olano mögött. Aztán az 1996-ban a Milano-Torino versenyen frontálisan ütközött egy autóval. A következmény: többszörös törés a bal sípcsonton, szárkapoccsonton, és szinte a teljes szezon kihagyására kényszerül. Hosszú hónapok telnek el fizikoterápiával, de Pantani felgyógyul. 

 

1997-ben egy új csapat, a Mercatone Uno mezében versenyzik. A Touron ismét megnyeri az Alpe D' Huezt (azóta is útvonalcsúcs!), majd két nappal később a Morzine hegyen is diadalmaskodik. Összetettben ismét harmadik. 

 

1998 az ő éve: megnyeri a Girót (Tonkov és Gerini mellette)

Diavetítéshez kattints a képre

és a Tourt is, két hegyi szakaszon diadalmaskodik mindkét versenyen. Legyőzi a Touron a fiatal Ullrichot, az 1997-es győztest, az új szupertehetséget.

Diavetítéshez kattints a képre

Csodás versenyzése feledteti a nézőkkel az előző évi Festina-botrányt, és olaszok százezreit vonzza a Tourra.

Egy jellemző kép róla: támadásban a hegyen, az ellenfelek kétségbeesve próbálnak utána menni:

Diavetítéshez kattints a képre

A világ a lábai előtt hever, és ő készül a következő évekre, a címvédésre. Azonban 1999-ben visszaléptetik a Girón a verseny vége előtt két nappal. Pedig szinte neki írták ki azt a versenyt, rengeteg hegyi befutó, rövid kronó. 4 szakaszon győz, de miután diadalmaskodik a Madonna Di Campiglión, visszaléptetik, mert a haematokritszintje 52%-os, a megengedett 50% helyett. Azt mondják az orvosok, hogy az egészsége érdekében két hétig nem kerékpározhat versenyen, pihennie kell. A városi legenda szerint azonban azért tiltották el, mert hatalmas előnye volt, és nem kellett volna már mennie a szakaszgyőzelmekért. (Ám ő nyert, hiszen az volt a filozófiája, hogy "Ha képes vagy megnyerni, tedd meg! Az emberek mindig azt várják, hogy vajon ki fog támadni a hegyeken? Én vagyok az, akire várnak!") A különféle szponzoroknak nem tetszett ez a filozófia, mert hagyhatott volna mást is sütkérezni a dicsőségben, pontosabban más logót is lehetett volna fotózni a dobogón... ezért odaszóltak az illetékeseknek, hogy csáklyázzák meg a Kalózt.

Az igazságot vélhetően sosem tudjuk meg, de talán itt kezdődött el a Kalóz lecsúszása. Szerintem jogosan úgy érezte, hogy hátba támadták. A média, aki istenítette az előző évben, most a sárba lökte, és csalónak kiáltotta ki. Pantani megsértődött, és egész évben nem versenyzett. (Pedig megnéztem volna, hogy mit tud egy feltüzelt, bizonyítani akaró Pantani a fiatal Armstrong ellen...)

 

2000:

Nincs igazán formában, de segíti Stefano Garzellit, hogy megnyerje a Girót. Garzelli fiatal volt, akárcsak akkor még Simoni, aki esélyes volt a végső győzelemre is. A Brianconra volt az utolsó hegyi befutó, ahol Pantani megmutatta, hogyan kell a csapattársért biciklizni: sorozatosan támadott, és Simoni minden alkalommal ment vele. Aztán amikor Garzelli megindult, azt már Gibo nem tudta átvenni, és Garzellinek sikerült annyi előnyt kiharcolnia, amennyivel - és a jobb időfutamával - meg tudta szerezni a Maglia Rosát. Aki látta azt a szakaszt, sosem fogja elfelejteni, igazi kerékpáros oktatófilm!

 

A Touron végre ott van a három nagy: Armstrong, Ullrich, Pantani. És ott a legendás hegy, a Mount Ventoux. Röviden annyi történt, hogy Armstrong átadta a szakaszgyőzelmet az olasznak, aki ezzel tért vissza igazán a karavánba. A valóság azonban kicsit más.

 

Diavetítéshez kattints a képre

Ezen a legendás hegyen a Kalóz megmutatta a kétkedőknek, hogy miért is az egyik legjobb hegyimenő a világon, és mitől is lesz valaki még életében legenda! Az utolsó 10 km-re Armstrong, Botero, Heras, Virenque, Beloki, Ullrich maradt ott, közöttük dőlt el a szakaszgyőzelem sorsa. Ullrich iszonyatos tempót megy a hegy aljában és közepén, emiatt Pantani leszakad, 30 másodperc a hátránya. Azonban tartja ezt a távolságot, nincs támadás, mindenki csak tempózik fölfelé. A kommentátorok között meg arról megy a polémia, hogy nincs támadás, bárcsak itt lenne Pantani, akkor ő megcsinálná. Pantani fölmegy, és megcsinálja! Megtámadja őket, mert ez volt az élete. És bár Armstrong átadja neki a szakaszgyőzelmet, de attól még ő nyerte meg az egyik legnehezebb hegyet, amit valaha kitaláltak a Tourra!

 

Akiket megvert azon a szakaszon:
Botero: pöttyös trikó és időfutam világbajnok
Heras: 3 Vuelta győzelem, hegyi szakaszgyőzelmek sora
Armstrong: 7 Tour, VB
Beloki: többszörös Tour dobogós
Virenque: 7 pöttyös trikó
Ullrich: 3 VB győzelem, Olimpia, Tour, Vuelta győzelem.

Bármelyiküket csak egyszer megverni is nagy dolognak számított volna, de a komplett sort… A videón már ledolgozta a fél perces hátrányát, felért a sorra, és a sorozatos lószokkal szétszedi őket. Jól látni, hogy a kanyar közepén is képes támadni:

 

VIDEO 2
 

VIDEO 3

 

A 15-ik szakaszon ismét ő ér elsőnek célba, a Courchevalt is meghódítja.

 

VIDEO 4

 

Megjön a kedve a versenyzéshez, és a következő hegyes szakaszon egyedül próbál menni már a szakasz elejétől, de a mezőny befogja az utolsó hegyen. Ő ismét megsértődik, és 15 perc hátránnyal, kényelmesen ér célba, később fel is adja a Tourt.

 

A száraz tények szerint Marco Pantani kerékpáros pályafutása: 36 profi győzelem, közte egy Giro, egy Tour. Azonban amikor megindult a hegyeken, félni lehetett tőle, olyan tempóra volt képes. Az igazi ereje mégsem ebben, hanem a ritmusváltásokban volt: a kegyetlen tempóból képes volt többször megindulni egészen addig, amíg az ellenfelek feladták, és oxigénért kapkodtak a hegyeken. Olyan erővel tudott megindulni, hogy bár a kanyarba befelé még az ellenfele mögött volt, de a kanyarból már előtte jött ki. Ez a kép jól visszaadja, hogy milyen hihetetlen sebességgel közlekedett a hegyeken:

Diavetítéshez kattints a képre

 

Mindig képes volt még egy kis erőt összegyűjteni, és támadni, mert a győzelemért hajtott mindig!

Meggyőződésem, ha 2003-ban, az utolsó Giróján Simoniék elengedik, talán még mindig köztünk lenne. Akkor úgy harcolt, mint régen, támadott, ameddig csak bírt. A 19-ik szakaszon többször próbálkozott:

Diavetítéshez kattints a képre

kétszer Frigo ment utána, harmadszorra Simoni fogta meg. Nem volt elég erős fizikailag, szemmel láthatóan rossz állapotban volt, képernyőn keresztül is látszott, hogy szenved. De a szíve vitte előre, a lelke nem engedte, hogy feladja! Bár utolérték, de az őrjöngő tifosik sorfala között hajtott át a célvonalon, egy perccel Simoni mögött. Addigra már óriási hátránya volt, túl volt egy komoly bukáson – percekig ült az út szélén, mire vissza tudott ülni a kerékpárra! - és önmagához képest kövér volt.

 

Művész volt, akit öröm volt nézni versenyzés közben. Hozzá képest a mai bajnokok közül Basso, Sastre, Evans csak egy iparos – igaz, a legjobbak a szakmában!, de akkor is csak iparosok.

 

Sajnos az igazi barátok, a stabil családi háttér hiánya, és a média állandó mocskolódása felőrölte őt.  Talán az lehetett a végső csapás számára, amikor tudatosult benne, hogy már nem ő az úr a hegyeken. Ismét a kábítószerhet menekült, és elveszítette a legnagyobb harcát. A Girón mai napig emlékeznek rá, minden hegyi szakaszon van kalózos zászló vagy felirat, a rajongóknak máig hiányzik. Ezt tavaly a Zoncolanon fotóztam:

Diavetítéshez kattints a képre

a Girón pedig hegycsúcsot neveztek el róla, illetve neki állít emléket a Memorial Pantani verseny is. Sokan hordanak még most is kendőt, amit ő hozott divatba, és van róla elnevezett kerékpármárka is. Az olasz állami tévé készített róla egy filmet - volt szerencsém megnézni - illetve DVD-k tucatjait adták ki róla, és Cesenaticóban a szülőhelyén szobrot állítottak neki.

Persze semmi sem hozza őt vissza közénk, de akik látták őt versenyezni, támadni, sosem felejtik el! A temetésén tízezrek emlékeztek rá:

Diavetítéshez kattints a képre

Ő már a felhők közül nézi a Girót, Tourt, és mikor látja a tempózgatást, az egymásra várást a hegyeken, végigfut rajta a gondolat: de meglószolnám őket…



Forrás: www.velo.hu Magyar Lajos blogbejegyzése