A kerékpározás télen sokszor akadályokba ütközik. Egyik ilyen akadály a hó. Viszont a hó ideális síelésre. Tomicsek András Hajdúnánási kerékpáros barátunk régóta síel. Legutóbbi síeléséről itt olvashattok. A ViniBike egyesület számára az az érdekesség benne, hogy a név nyomát hagyta a messzi távolban!


Risaul 2870m -28°c
 

Régóta síelek, 20 éve kisebb, nagyobb megszakításokkal. Utóbbi 4 évben Francia Alpokban voltam, azért itt, mert ez kerül a legkevesebbe, azt nézve, hogy hány kilométert lehet síelni egy nap alatt. Eddig Szlovákiába jártunk, de hát ez összehasonlítatlanul szebb jobb nagyobb stb. Osztrákoktól pedig olcsóbb és nagyobb egybefüggő pályák vannak, itt Risaulban kb: 120km (ami Tokajban 0.6 km, hát igen ez elgondolkodtató)



A francia síelés hátránya a 20-22 órás buszozás. Egy nagyjából 40-50 fős hajdúnánási, dorogi, debreceni, pesti, csoporttal szoktam menni, amúgy egy barátom szervezi a nánási sörbáros Béla.
Az utóbbi két év azonban sokkal másabb volt, mint az előzőek „igen a bicikli miatt” most harmadik éve, hogy elkapott a bicikli láz, és a sportolás szeretete, ezt a síelést is a téli edzésnek áldoztam. Azért áldoztam, mert a síelők 99.9 százaléka egy csúszás- egy sör a kocsmában
J Megpróbáltam ezt a hat napot úgy felfogni, mint egy egyhetes verseny, kb. 9.30 - tol 16.30-ig voltam kint, fél liter forró víz a kabátba 1 Snickers 3db szaloncukor 1 banán, (ami a kabát belső zsebében délutánra már megfagyott a -20 fokban) -15és -28 fok volt


Kérem Önöket, Önt, Téged, támogassa, támogasd, adója 1%-val a nyíregyházi kerékpáros élet további sikeres felfelé ívelő útját!

Adószám: 18812387-1-15


Reggel fél tízkor elindultam a magaslati edzésre, 1800-2800 között le fel, 7 órán keresztül egyfolytában. Pihenés csak a felvonóban, annyit tudni kell, hogy aki jobban síel, annak nem kell annyi erőt kifejteni, mint egy kezdőnek. Az első két napot azért lazábbra vettem, mentem a családosokkal, kezdőkkel, beszélgetősökkel, nézelődőkkel, fotózkodókkal stb, meg mindig másokkal, megállás az nem volt.

Majd következett a 3. nap szakadó hóesés, 30 -40 cm friss hó, amibe iszonyú nehéz síelni fizikailag, a pályákon csak a keménymag volt kint. Tőlünk sokan ki se jöttek a szállásról, itt aztán kapott a combom rendesen, de nem adtam fel, délutánra teljesen kész voltam éhes voltam a felvonón vacogott a fogam besavasodtam. Az utolsó felvonó 16:40-kor ment fel és ezen minden nap rajta voltam.



A 4. 5. és 6-odik nap egyre ,,gyengébben" ment a 6-ikra kész voltam minden lecsúszás fizikai fájdalommal járt. De természetesén ez volt a cél, hogy végig menjek, és 6 napot végig is mentem. Naponta kb. 30 lecsúszás ez kb. 50-80km, guggolásban rövid csóvákkal, ha nem ment guggolva, akkor lazábbra vettem. A tempóról annyit, hogy max 1-szer tudtak lejönni velem a társaim, de sokan egyszer sem (várjál, fáj a combom, várjál nincs levegőm stb, mondogatták). Amióta bicajozok a tüdőmön érzem a legnagyobb fejlődést, titokban azért jó volt látni a többieken a szenvedéseket, a levegő utáni kapkodásokat hogy mennyivel jobban bírom fizikailag tőlük. Természetesen egyikük sem sportoló rendszeresen. Így aztán én voltam a kakukktojás a csapatban, nagyrészt egyedül síeltem este a fáradság miatt se disco se iszogatás csak pihenés. Azért szabolcsi pálinka előkerült. Szerintem teljesen hülyének tartottak, hogy egész nap csak pörögtem le fel, már én is elgondolkodtam rajta, hogy igazuk van-e
J.

A síelésből comb és tüdőedzés lett 2500-m-en, és megcsináltam a 6x7 órás erőpróbát. Hajdúnánáson a sörbárnál érkeztünk meg a busszal, búcsúzkodás aztán az egyik nő megkérdezte tőlem hogy, hogyan éreztem magam, mert alig láttak, azt mondtam, hogy „hát ezt a síelést nem nekem találták ki”. Ezek után kitört a hangos nevetés mindenkiből tudták, hogy mit csináltam 6-napig, nem tudták viszont hogy miért mondtam ezt.

Végig a síelés alatt az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne itt nyáron biciklizni a haverokkal,
a Francia Alpok csodaszép!


Tomicsek András