RÓLUNK

Like ItGoogle ItTweet It

"Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében." (Kurt Diemberger)

 

A ViniBike Kerékpáros Sportegyesület bemutatását a saját életem rövid jellemzésével kezdeném, hiszen szorosan összefügg a kettő.


Mindig szerettem mozogni, már gyermekkoromban is, és kihasználtam a lehetőséget, hogy sportoljak. Általános iskolásként minden sportos megmérettetésben részt vettem. A kerékpár már akkoriban is szinte minden háztartásban megtalálható volt. Nekem először egy „banánüléses” Csepelem volt, majd egy BMX, MTB, végül pedig országúti.


13 évesen az ének-zene tanárom, Chrenkó István kerékpártúrára invitált. Kezdetben rövidebb, majd hosszabb kirándulásokon vettem részt és még jobban megszerettem a kerékpározást. Túrázni csodálatos dolog, amikor viszed magaddal minden fontos dolgodat, főleg a sátrat és ott alszol, ahol ér a naplemente. Csak a természet és te, némi technikával megspékelve, hiszen a kerékpár mégis csak egy technikai eszköz. Saját izomerődet alakítod át mozgási energiává, amellyel eljutsz bárhová, csak a képzelet szabhat határt. Nem beszélve arról, hogy fosszilis energia minimális felhasználásával, amivel a kerékpárt elő kell állítani. Évek alatt bejártam fél Magyarországot ilyen módon.

 


1994-ben az Országos Túrakerékpáros Találkozón, Csillebércen láthattam először olyan bringásokat, akik kerékpáros mezben, bukósisakban és minőségi versenyzésre alkalmas kerékpárokkal „nyomták az ipart”. Ezen a találkozón volt egy világkupa futam, amit Cadel Evans nyert. Ekkor szerettem bele igazán a versenyszerű kerékpározásba. Hazajöttem és ment az élet tovább. Egyik délután a barátaimmal lógtam és felmásztam egy nagy fára, de nem természetes úton jöttem le. Eszméletvesztés, mentő, majd bevittek  a kórházba. Szerencsére nem tört el semmim, de agyrázkódást kaptam. Otthon fekve megkértem az anyukámat, hogy vegyen nekem kerékpáros újságot. Az akkori MBAH (MountaineBike Action Hungary) magazinnak a közepén volt egy poszter, sok Cannondale kerékpárral, és akkor azt mondtam magamnak, hogy nekem is kell egy ilyen bicaj. Hosszú gondolkodás után, hogy MTB vagy OU-i legyen, az országúti mellett döntöttem, mivel a lakóhelyem sík, a hegyek messze vannak. Elkezdtem gyűjteni a pénzt egy jó kerékpárra.

 

Egy éven keresztül minden fillért félretettem, nem vettem magamnak szó szerint semmit, még egy szelet csokit sem, pedig azt szeretem smiley. Egy év után vásároltam egy MALI országútit, veloce szettel és állandóan rajta ültem. Kovács Zoltán, aki az első években edzőm volt, segített a fejlődésben. Az akkori Rubin KSC már felbomlott, és így évekig sokat tekertem egyedül, kezdetben 21000-23000 km-t évente. A kerékpárosok jöttek majd mentek, de volt, aki maradt, többek között Pirnyák Péter, Farkas Attila, Pintér Attila, Kertész István, akikkel sokat tekertem együtt, de a neveket sorolhatnám még sokáig. Eltöltöttem két évet a Nagycserkeszi „5-let” KSC-ben, további öt évet pedig a Hajdúböszörményi Alföld KSE-ben, ahol sok versenyre jártunk, Andó János vezetésével. Kilenc év igazolt versenyzői státusz után visszaadtam a licenc-t a szövetségnek. Soha nem voltam élversenyző, alkatom és a késő kezdés miatt nem tudtam felvenni a versenyt azokkal, akik már gyermekkoruktól kerékpároznak és vékony kerékpáros alkattal rendelkeznek. Eredményeimet csakis a kitartásomnak és a szorgalmamnak köszönhettem.


Közben elsajátítottam a kerékpárszerelést is, autodidakta módon, és a javításokból próbáltam kiegészíteni a munkáimat. 2007-ben nyílt egy kerékpárbolt Nyíregyházán, ahol dolgozni kezdtem. Néhány hónappal később bejött egy srác a boltba, megállt félszegen az ajtónál és gumit keresett aszfaltra. Segítettem neki, majd beszélgetni kezdtünk. Ő volt Jónás Gábor aki hozta a barátait,  Mellau Ádámot és Bakosi Nándort. Megkértek, hogy foglalkozzak velük, mert imádnak kerékpározni és versenyezni szeretnének. Ugyanebben a korszakban talált meg engem Horváth Zsolt, Karl Kühnlén keresztül. Zsolt "Doki" is eszeveszett edzésmunkát akart végezni. Az akkori Nyíregyházi Kerékpáros Sport Klub színeiben kezdtük a szakmai munkát. De ők mást, többet akartak. Leültünk beszélgetni, és ekkortól kezdődik a ViniBike élete!

 


Az életemnek ezt a szakaszát azért gondoltam fontosnak leírni, hogy lásd, miből lett a ViniBike! A néven nagyon sokat gondolkodtam, hisz ez kardinálisan meghatározó dolog. Fontos, hogy könnyen megjegyezhető, egyedi és hangzatos legyen, hogy amikor kimondod, utaljon valamire, egy személyre, mint a ViniBike esetében. Sikerült!
A név megszületése után elkezdtem szervezni kisebb helyi versenyeket, közös edzéseket és mindent, ami a kerékpározáshoz köthető.


Emellett belekóstoltam a civil szervezetek életébe is: elnöke lettem a Lánc-Szem Egyesületnek és Kazai Bélával, a Zöld Kerék Alapítvány vezetőjével a mai napig is együtt dolgozva szép kerékpáros programokat valósítunk meg. Jöttek a versenyek és az eredmények.


A ViniBike beindult, de nem úgy, ahogy először megálmodtam. Az út sokkal rögösebb és döcögősebb lett, megtapasztaltam, hogy a civil élet ilyen. A fiatalok felnőttek, kirepültek, a versenyzők nem gyarapodtak, a lehetőségek nem úgy jöttek, mint azt vártam, hiszen egy civil szervezet teljesen más, mint egy gazdasági vállalat. Sokszor elkeseredtem, hogy nem haladnak a dolgok abban az ütemben, ahogy szeretném, de Bak jegyű vagyok,és a Bak addig megy, amíg el nem éri kitűzött célt.  A sport is sok mindenre megtanított, többek között arra, hogy soha ne add fel! A szakmai munka évekkel megelőzte a bírósági bejegyzést, de 2011. május 19-én megkaptam a jogerős végzést. Mindannyiunknak nagy öröm volt, hogy a ViniBike hivatalosan is ÉL!


2012-ben elkészült az első ViniBike mez, ami Sallay Gábor munkájának köszönhetően egyedivé vált, Tamás Pál fotós barátunk pedig profi műtermi képeket készített rólunk. Emellett leforgattunk egy bemutatkozó videót és felmatricáztam a csapat autóját. Szeretem az egyedi dolgokat, fontosnak tartom, hogy egy embernek és főleg egy csapatnak legyen egyénisége!


 

Kovács Szilárd IronMan vezetésével bővült a TRIatlonosok száma, így az egyesületünk többrétűvé vált. Ez azért is fontos, mert több sportág, főleg amelyek hasonlóak, nagyon jól megférnek egy sportegyesületen belül.


2013-ban éreztem azt, hogy elindult valami. Új emberek jöttek, csatlakoztak hozzánk önszántukból, mert láttak minket valahol, ajánlottak minket, szimpatikussá váltunk sok ember számára. Ettől az évtől éreztem egy olyan fejlődést, lendületet, amit érdemes tovább vinni. Elkezdtünk a MounTainBike szakág fejlesztését. Ha ez is révbe ér, akkor majdnem teljes lesz a paletta. Egyesületünk több kerékpáros programot szervez évente Nyíregyházán és a megyében: figyelemfelkeltő kerékpáros felvonulásokat, helyi kerékpárversenyeket, túrákat, kerékpáros családi napokat, amelyeket sok estben partnerekkel, legtöbbször a Zöld Kerék Alapítvánnyal közösen szervezünk. Ezeket a programokat a város lakóinak szervezzük, túlmenve ezzel az egyesületen belül folytatott szakmai munkán. Rengeteg kitűzött célunk van, amit meg akarunk valósítani!


A ViniBike alapelvei a legfontosabb emberi értékek: az összetartás, becsület, kitartás, egymás segítése, a másikra való odafigyelés, edzésen kívül is! Egy csapat akkor jó, ha az adott célon túl is tudnak közös programokat szervezni és egy irányban gondolkodni. Az ember társas lény, nagyon jó tartozni valahová, és együtt sokkal könnyebb elérni egy kívánt célt. Ezek miatt is jó egy sportegyesületben tevékenykedni, hiszen a sportnak hatalmas nevelő hatása van. A versenyzésen kívül vannak csapatépítő programjaink, ottalvósak egy másik városban, vagy akár csak egy szalonnasütés. Ezek az alkalmak is erősítik az összetartásunkat. „Egy mindenkiért, mindenki egyért!”


A kerékpározás napjainkban a reneszánszát éli, egyre többen pattannak nyeregbe. Az az általánossá vált szokás, miszerint nagyon menő dolog autóban ülni reggeltől estig, állandóan autóval közlekedni rövid távon és városon belül, átalakulóban van. Mind többen és többen választják a napi közlekedés eszközéül a kerékpárt, azután pedig felfedezik a benne rejlő lehetőséget, kalandokat. Ez örvendetes dolog, az egészségünk és a környezetünk védelme miatt is. A kerékpár, mint közlekedési és sport eszköz, kiváló lehetőséget fog biztosítani a mindennapokból való kikapcsolódásra. Ezt skandináv, holland könyezetpszichológusok is alátámasztják. Az utóbbi pár év kerékpáros „robbanása” is ezt bizonyítja.


 

A ViniBike Kerékpáros Sport Egyesület célja Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében - ezen belül különösen Nyíregyházán – a kerékpározás fellendítése, népszerűsítése, a nem szervezett kerékpáros sporttevékenység egyesületi keretekbe való összefogása. Szeretnénk minél több fiatalt megszólítani, bevonni az utánpótlás nevelés érdekében. Emellett versenyeken veszünk részt (és mi magunk is szervezünk, versenyeket, programokat), túrázunk az országban és a határon túl is. Kiemelten fontosnak tartjuk az egészséges életmódra, sportra, környezetvédelemre való nevelést, a kerékpárral való biztonságos közlekedési ismeretek terjesztését.


Ha felkeltettük az érdeklődésed, keress minket bátran! Tagjainkkal találkozhatsz az országutakon, a városban, szólítsd meg őket nyugodtan, segíteni fognak, bármilyen kérdésed is lesz! Kérdezd meg miért jó a ViniBike Egyesülethez tartozni, biztos vagyok benne, hogy mindenki hosszú percekig fog erre a kérdésre válaszolni!

 

„Mert kerékpározni és jónak lenni jó!”

 

Vinnai Zsolt
ViniBike KSE elnök
2014. 05. 20

 

2017 Augusztus
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31