Végre több hét után  versenyre készülődtünk, a cél Vásárosnamény volt, ahol először rendezték meg a Tisza töltésen haladó Felső-Tisza Maratont. A kiírás szerint montisok és outisok egyszerre indultak az 57 kilóméteres megmérettetésre.
Nyíregyházáról Zsuzsa, Marci, Rambó, Erős Béla (és hű társa), és jómagam indultunk mint versenyzők. Velünk tartott még Vini Zsolti is mint szerelő, csapatfőnök, de legnagyobb bánatunkra mint versenyző nem.És persze  Sajna benyalt valami vírust. Ezt nagyon sajnáltuk, hiányzott a mezőnyből.
A szervezésről csak annyit, hogy egy lelkes és szimpatikus szervező gárda végezte a lebonyolítást, sok gyerekbetegséggel.
A versenybírók itt ott nem mutatták merre menjünk, kicsit drágáltam a nevezést stb. , de próbálkoznak és ez dícséretes.


 
     Érkezésünk után, öltözés, nevezés, melegítés. Már a rajt előtt tudtuk, hogy nehéz lesz ez a verseny mert volt hat debreceni versenyző, mi meg hárman. Melegítés közben megbeszéltük a taktikát, és utána beálltunk a rajtvonalra. Start után, a tempó felment 45-50ig. Gyula pár száz méter után el is kezdte a lószokat. Hárman kontrolláltuk a szökési kísérleteket egészen kb a 10. kilométerig. Itt éppen csorogtunk hátra mikor Gyula és Tamás jobbról kilőttek, minket rögtön bezártak, így esélyünk sem volt átvenni a támadást. Mivel töltésen haladtunk, ahol három bringa fért el egymás mellett, nehezen jutottunk előre. A srácokkal el kezdtük diktálni a tempót, szembeszelünk volt, de vittük a 43-45-ös tempót. A távolság csökkent a szökevények és a boj között. A dolgunkat az Aegonosok keserítették elég keményen, mert folyamatosan beforogtak és nagyon lassították a tempót. Minden igyekezetünk ellenére. 45rő le vitték 33-35re. Ez ment egészen a 30. kilóméterig, ekkor jött a kegyelemdöfés az addigi kemény munkánkra. Egy pályabíró nem szólt és rossz irányba fordultunk, ekkor hirtelen állj, fordulás vissza a pályára, na ekkor Gyuláék eltűntek mint a kámfor. Szoltam a srácoknak, hogy ne erőltessük tovább az üldözést mert nincs értelme teljesen kifárasztani magunkat. Hagytuk vezetni az ellenfél csapatát, akik ezt nem tették túl szívesen. Pár kilóméter után elkezdődött a lószparádé, mint a nagyoknál. Folyamatosan cibálták a sor. Mivel csak nekünk volt érdekünk hogy ne menjen el még egy ember, ezért felváltva mentünk a támadásokra, megjegyzem igen fegyelmezetten. Itt már éreztük, az első 30 kili kemény munka hatását, fáradtak voltunk, de nem adtuk fel egy percre sem az üldözést. Nem is tudtak minket lerázni. Nagyon kellett volna még legalább kettő nyíregyházi fárer, és a dolgok egész máshogy alakulnak. Megbeszéltük a fiukkal, hogy felhúzzák nekem a sprintet. Tökéletesen végezték a dolgukat és beálltak előre, de engem bezártak hátra, így nem tudtam beállni a ViniBike vonat végére :). Marci lassan csorgott hátra, ekkor láttam meg egy kis rést és nyitottam egy hosszú sprintet, ami persze nem sikerült. Ám a fiuknak igen és el is hozták a 21 év alatti korcsoport első, második helyét. Rambó I. Marci II.


 
Nagyon gratulálok a srácoknak, mert a héten vannak túl egy erős hegyi edzőtáboron, tehát nem voltak 100%-osak, mégis kiadtak magukból mindent és nagyon nagyot mentek mindketten. Gratulálok még Zsu-nak, az aranyéremért és persze Erős Bélának is a derekas helytállásért.
A verseny végeztével, megvártuk az eredményhirdetést, csomagolás és haza.
Annak ellenére, hogy mindenki ellenünk volt, egy nagyon erős versenyen vagyunk túl. Nagyon nagy volt az összhang a verseny közben a csapaton belül, mindenki figyelt a másikra és tette a dolgát. Nagyon nagy élmény volt ezzel a két sráccal egycsapatban versenyezni. Jó kis verseny volt, és szerintem elég önbizalom növelő is. Bár az abszolút háromban nem voltunk benne, de gladiátorként küzdöttünk és nem adtuk olcsón a bőrünket. Mindenkinek őszintén gratulálok ebbe természetesen beleértve az ellenfeleinket is.

Horváth Zsolt